Utálom a pazarlást. Minden szempontból, de ételt kidobni ha lehet, még kevésbé szeretek.
Többször megesik, hogy 500 g túrót veszek, de csak a felét vagy kevesebbet használok el egyszerre, a másik feléről pedig megfeledkezem. Pont tegnap túrkáltam a hűtőben, és találtam benne egy ilyen elfekvő túrót, ami valljuk be, már messzemenőleg nincs a legjobb formájában, de kár is lenne érte. Anyukámhoz fordultam segítségért, aki megdobott pár tippel: amiket most leírok, hogy azoknak is segítsen, akik anyukájuk helyett az internethez fordulnak.
Ne értsetek félre, amiről én beszélek, csak a "gyanús" kategória, ami még nem romlott, de elindult a rögös útján: vagyis frissen nem ennénk meg, ízre-szagra kicsit savanykás, esetleg kis vizes levet eresztett, DE NEM penészes, sárga-zöld, kimondottan büdös, vagyis egyértelműen kukába való. Az ilyen gyanús darabok viszont sütve még kiváló alapanyagok, sőt, Anyukám esküdött rá, hogy élete legfinomabb túrós sütijét egy olyan túróból csinálta, ami már majdnem kimászott a hűtőből.
Az én tegnapi mentőötletem egy túrós pogácsa lett, amolyan egyszerű de nagyszerű kategória:
Hozzávalók:
- 250 g túró
- 250 g (egy kocka) sütőmargarin
- 250 g liszt
- sütőpor/szódabikarbóna
- só
- sajt a tetejére, ízlés szerint
Az alapanyagokat alaposan összekeverjük, kinyújtjuk és kiszaggatjuk.
Ha olyan lusták vagyunk, mint én, még erre sincs szükség, elég kis golyócskákat formázni a pici praclinkkal, és azokat kicsit kilapítani a tepsiben. Igaz, nem lesz olyan szép klasszikus pogácsaformája, de majd csukott szemmel tálaljuk.
Mivel vacak a sütőm, nem tudok időt mondani, de 180°C-on 20-30 perc alatt megvan. Frissen finom, de másnap is megeszik.
