2013. július 17., szerda

Kezdő Konyhatündér - Változatok nem túl friss túró megmentésére I.

Utálom a pazarlást. Minden szempontból, de ételt kidobni ha lehet, még kevésbé szeretek.

Többször megesik, hogy 500 g túrót veszek, de csak a felét vagy kevesebbet használok el egyszerre, a másik feléről pedig megfeledkezem. Pont tegnap túrkáltam a hűtőben, és találtam benne egy ilyen elfekvő túrót, ami valljuk be, már messzemenőleg nincs a legjobb formájában, de kár is lenne érte. Anyukámhoz fordultam segítségért, aki megdobott pár tippel: amiket most leírok, hogy azoknak is segítsen, akik anyukájuk helyett az internethez fordulnak.

Ne értsetek félre, amiről én beszélek, csak a "gyanús" kategória, ami még nem romlott, de elindult a rögös útján: vagyis frissen nem ennénk meg, ízre-szagra kicsit savanykás, esetleg kis vizes levet eresztett, DE NEM penészes, sárga-zöld, kimondottan büdös, vagyis egyértelműen kukába való. Az ilyen gyanús darabok viszont sütve még kiváló alapanyagok, sőt, Anyukám esküdött rá, hogy élete legfinomabb túrós sütijét egy olyan túróból csinálta, ami már majdnem kimászott a hűtőből.

Az én tegnapi mentőötletem egy túrós pogácsa lett, amolyan egyszerű de nagyszerű kategória:
Hozzávalók:
- 250 g túró
- 250 g (egy kocka) sütőmargarin
- 250 g liszt
- sütőpor/szódabikarbóna
- só
- sajt a tetejére, ízlés szerint

Az alapanyagokat alaposan összekeverjük, kinyújtjuk és kiszaggatjuk.
Ha olyan lusták vagyunk, mint én, még erre sincs szükség, elég kis golyócskákat formázni a pici praclinkkal, és azokat kicsit kilapítani a tepsiben. Igaz, nem lesz olyan szép klasszikus pogácsaformája, de majd csukott szemmel tálaljuk.
Mivel vacak a sütőm, nem tudok időt mondani, de 180°C-on 20-30 perc alatt megvan. Frissen finom, de másnap is megeszik.

2013. május 6., hétfő

Pénzügyek

Az ember egészen másképp néz a pénzre, mikor eladja a gitárját 25 000 ft-ért, és egyből el is költi rezsire...

2013. március 14., csütörtök

Kezdő Konyhatündér - Diétás csokis-almás-fahéjas zabkeksz

Már napok óta valami kekszfélére vágytam. Igazából tegnap este neki akartam állni, csak ismervén akaraterőmet a frissensült kekszekkel szemben, félő volt, hogy ott helyben befalom a fél tepsit, ami este kilenckor nem szerencsés, bármilyen egészséges és diétás is a finomság. De ma délután, a suliból hazaesve már semmi akadály nem állt közém és a kekszek közé, úgyhogy improvizáltam. Nem lett tipikus ropogós keksz állaga, de nekem nagyon bejött.
A fél tepsi befalása egyébként meg is történt.

Kellett 11 méretesebb kekszhez:
- 100 g zabpehely
- 1 pohár kefír
- 1 reszelt alma
- 20 g kakaó
- ~20 g 75%os étcsoki (elhagyható, csak csokifüggő vagyok)
- energiamentes édesítő (nem sok, az alma így is elég édes)
- fahéj
- szódabikarbóna

Lényegében ebben a sorrendben összekutyultam (túlságosan összeállt, szóval egy löttyentésnyi tejjel hígítottam), kanállal kimértem a tepsibe és betoltam a sütőbe kb. 15 percre 200°C-on.


Ez így összesen 680 kcal, 105 g ch, 26 g fehérje és 17 g zsír, vagyis 11 süti esetén egy darab 62 kcal, 9,5 g ch, 2,4 g fehérje és 1.5 g zsír.
A csoki elhagyásával az egész 540 kcal, 82 g ch, 23 g fehérje és 13 g zsír, ami még barátságosabb.

2013. március 7., csütörtök

Kezdő Konyhatündér - Sütőben sült túrós tészta

Mint azt már említettem, eddig nem nagyon volt szükségem arra, hogy a konyhatudományomat továbbfejlesszem a rántotta-melegszendvics-zacskósleves szintről. De most beugrottam a mélyvízbe, ugyanis egyből egy kifejlett hímet kell ellátnom kemény szellemi munkához elegendő tápértékkel rendelkező eledellel, ami mellesleg finom, nem néz ki rosszul és mindemelett nem lépi át azt az idő-, energia- és költséghatárt, amit megszabtunk.

Szóval íme egyik első alkotásom. Hát nem volt nagy kihívás, de először csak ennyit mertem bevállalni.

Kellett 2 méretes adaghoz + némi beleevéshez:
- 250 g durumtészta
- 250 g túró
- egy gigászi pohár tejföl (450 ml)
- némi olaj
- só

1. Al dentére főzöm a tésztát (a durumtésztának ehhez kb. 5 perc kell)
2. ...ezalatt a túrót és a tejfölt összekutyulom, sózom.
3. Amint leállítottam a főzőlapot, a sütőt 200°Cra melegítem.
4. A tésztát leszűröm, kiolajozott jénaiba öntöm, rá a túrós trutyi.
5. Az egészet összekeverem, hogy egyenletes legyen, és behajítom a sütőbe egy 20 percre. 

Ennyi lett volna. Ennyit a legkezdőbb kezdő is meg tud csinálni, és nagyon finom, a tesztalany legalábbis nem panaszkodott:)

2013. március 6., szerda

A fényképek a lakásfelújításról V-nél vannak, ő pedig túl lusta feltölteni őket, szóval erről egyelőre nem lesz írva. Egyébként kész a lakás már be is költöztünk. 
Én az ottani életről fogok írni.
Az első pár nap kész katasztrófa volt, mindenhol dobozok, semmit nem találtunk, nem volt rend, de legalább a tv működött. Csütörtökön lebetegedtem, egész éjszaka fájt a fejem, folyt az orrom, de nem tudtam mit tenni, mert csak nyugtató volt otthon (annak meg nem sok haszna van, ha az embernek a feje fáj, bár legalább nem ideges miatta). Szerencsére másnap péntek, így sikerült gyógyszertárba jutni (egyébként nem értem miért nincs hétvégén sehol nyitva gyógyszertár). Szombaton elmentünk Auchan-be bevásárolni, V naivan azt feltételezte, hogy 5000-ből megúszhatjuk. 25 000 ft lett a végösszeg, de legalább mindent megvettünk (felmosó, seprű, ételek). Még aznap elkészült az első meleg étel a közös lakásban, íme egy kép róla: 

Terveimmel ellentétben nem V főzte, hanem én (ő ma szeretné elkészíteni élete elsőjét), ráadásul az első sütit sem én készítettem, hanem ő (banános muffin), szóval ennyit a tervezésről.
Egyébként mézes mustáros csirkemell, kukoricával volt (recept nélkül, csirkemellet csinálni érzésből kell ^^ ).
Másnap rakott krumplit csináltam (ma is abból ettem még), arról már nem csináltam fotót, nem vagyok az a kajafotózó emberke.
Egészen jó érzés az, hogy én döntöm el mit fogok enni ebédre, én döntöm el mikor takarítok (vagy V dönti el mikor takarítok, de ez más kérdés :P ), és én rendezem be a lakást. Egyébként V szerint nagyon zsidó lettem mióta én fizetem a villanyszámlát, folyamatosan lekapcsoltatom vele a gépet ha nem használja :) 

2013. február 22., péntek

Kezdő Konyhatündér II.

A főbb eszközeim megvannak, hipphipphurrá! De mit tegyek az új edényeimbe, mibe nyúlkáljak a fakanalaimmal, miből csinálom az első ünnepi ebédet? Úgyhogy íme az első bevásárlólistánk, a legfontosabbakkal, külön nekem:

Zöldség/gyümölcs: krumpli, hagyma, fokhagyma, répa, zeller, karfiol, alma
Tésztaféle, egyéb: liszt, tönkölyliszt, pár zacskó száraz tészta, durumtészta, rizs, kenyér, cukor, édesítő, élesztő, sütőpor, vaníliás cukor, zabpehely
Tejtermék: tej, joghurt, tejföl, túró, sajtok, krémsajt
Husi: csirke- és pulykamellsonka, csirkemellfilé, felvágottak
Fűszerek, egyéb: só, bors, fahéj, oregánó, kakukkfű, majoránna, vaníliás cukor, kakaópor, chili, ketchup, majonéz, mustár
Édesség, nasi: keksz, lekvár, étcsoki
Mirelit: zöldségkeverék, még több csirkemellfilé, pirosgyümölcsök, fagyi

2013. február 11., hétfő

Felújítás első hét

Na leszedtük a tapétát.
Hogy valami hasznos tanácsot is írjak itt: Tapétát leszedni úgy a legkönnyebb, hogy fogsz egy vödör vizet, egy kefét, és elkezded velük benedvesíteni a falat. Mikor már nagyjából átázott, de nem túlságosan (ha túláztatod, akkor csak darabokban fog lejönni), megfogod a csíkot alulról, és elkezded óvatosan, hogy nehogy elszakadjon felfelé húzni. Ha nem volt túl nedves, vagy túl száraz, akkor simán lejön egyben az egész csík. Mintha matrica albumból szednél ki matricát. (vagyis öööö én ezt nem tudhatom, én kiskoromban is annyira férfias férfi voltam, ha matricaalbumhoz értem megégett a kezem )
Na de itt vannak a fotók a munkákról, és a pre-festés képek:



Zene munka közben.




Gondoltam, mivel már úgyis ki kellett retusálnom az arcom, kissé le is fogysztom magam (nem mintha kövér lennék, de a pulcsi nem volt elég feszülős, hogy izmosságom kihangsúlyozza :) )


2013. február 2., szombat

Dolgok

Az utóbbi időben a szokásosnál több dolgot csináltunk, mivel mindkettőnknek véget ért a vizsgaidőszak (ami nem erre a blogra tartozik, ezért nem is írok róla semmit), szóval elkezdhettük a készülődést.
Az OTP-ben voltunk a közös számlához online fiókot regisztrálni, amiből a végén az lett, hogy számlacsomagot váltottunk ami jobban megfelelt az igényeinknek (az ügyintéző szerint a lehető legrosszabbat választottuk elsőre), ami alatt kisült, hogy az ügyintéző én leszek a családban, mert V csak megszeppenve ült mellettem miközben a nő magyarázott, utólag mesélve, hogy annyit hallott az egészből: "Bla-bla-bla számlacsomag bla-bla-bla megtakarítás bla-bla-bla mikor lesz vége?"
Ezen felül még intéztünk magándolgokat amik szintén nem ide tartoznak, jövőhéten V elviszi a szervízbe a laptopom, aztán az ottani árajánlat alapján eldöntöm, hogy megéri-e megjavíttatni.
A mai nap folyamán néhány dolog kikerült a jövendőbeli lakásunkból, szétszedtük az ágyunkat (azt nem visszük magunkkal), és áthoztuk helyette a kinyitható kanapét, ami viszont velünk jön, de a parkettázás miatt mindennek ki kell kerülni egyelőre a lakásból.
(V majd tölt fel képet a cipelésről, mert ő a korlátozott karbeli izommennyisége miatt, csak nézni tudta, és fotózni)
Délután megyünk IKEA-ba venni irattartót, polcot, esetleg hangfalat a PC-hez. (A mostaninál rosszabb nem lehet, Media-ban vettük leértékelve, 2000-ért)
Hamarosan elkezdünk parkettázni (bár azt lehet az após csinálja majd), azt ha mi csináljuk majd dokumentáljuk.

2013. január 31., csütörtök

Kezdő Konyhatündér I.

Nem vagyok tipikus lányos lány, sosem játszottam főzőcskézőset, a konyhát is csak akkor közelítettem meg, ha le lehetett nyalogatni a csokikrémet a habverőről. Tinédzserkoromban sem változott sokat a helyzet, megtanultam rántottát csinálni, hogy mégse haljak éhen, ha a szüleim nincsenek otthon (szerencsére egy pohár joghurtot addig is ki tudtam nyitni), és itt ki is merült az érdeklődésem a gasztronómia irányába.
Idővel persze javultak a dolgok, évek óta jó kuktaként anyukám keze alá dolgozok, megtanultam és ellestem különböző fogásokat, alapnak mondható dolgokat. Most azonban kuktából előlépek saját éttermem főszakácsává, nem mondom, kicsit izgulok, de állok elébe!

Ha úgy döntünk, fakanalat ragadunk és hadba állunk, akkor nem árt rendes fegyverekkel felszerelkezni. Tipikus nászajándéklista következik: - amik valóban nélkülözhetetlenek egy konyhába, és + amik nélkül van élet, de jó, ha vannak:
- étkészlet: különböző tányérok, evőeszközök.
- késkészlet: legalább egy pár értékesebb, minőségi vágóeszköz alapnak minősül. Apukám egészen korán megtanította, hogy életlen késsel nem dolgozunk, mert veszélyesebb, mint a pengeéles.
- vágódeszkák: hagymás, husis, zöldséges (kóser háztartásba lesz, na)
- habverő, fokhagymanyomó, hámozókés, merőkanál, sajtreszelő, konzerv- és bornyitó: kis dolgok, amiknek a fontosságára akkor jövünk rá, ha nem találjuk.
- fakanalak: külön hagymás és édes, igen, ez nálam rögeszme.
- tálak, tálcák, bögrék
- tepsi, jénai, serpenyő, lábas
+ szilikonos muffinforma, kenyérforma
+ műanyag dobozok: maradéknak, elvitt kajának.
+ almadaraboló: hozzám hasonló ínyenc almaimádók számára nélkülözhetetlen.

- turmix vagy botmixer: egyremegy, egyik helyettesíthető a másikkal, csak aki tetemes mennyiségű shake-et szeretne készíteni, inkább utóbbi ajánlott. krémlevesekhez, főzelékek sűrítéséhez való (rántást nem tudok, de nem is áll szándékomban megtanulni készíteni. nem eszem olajban kirántott fehérlisztet, és mivel hatalmamban áll, D sem fog. muhaha)
- kézi habverő
- vízforraló: tea, ember, tea!
- mikró: sokak szerint az ördögtől való, de szerintem egy rohanó egyetemista legjobb barátja. Már csak a popcorn miatt is.
- konyhamérleg: évekig döbbent figyelemmel lestem, ahogy anyukám mérleg nélkül, küső szemlélő számára találomra önt ki 15 dkg lisztet, de kérem, ezt teszi a tapasztalat meg a rutin. de diétázóknak gondolom nem kell magyaráznom, milyen fontos az alapanyagok mennyiségének halálpontos ismerete.
- mérőpohár: ugyanaz, mint eggyel feljebb, csak folyadékokra.
+ kávéfőző: másoknál ez is alap lehet, de én nem iszom, D-nek pedig nem szabad. Vészhelyzet esetére, meg a hozzánk tévedő kávéfüggők kedvéért van egy doboz jóféle instant kávé.
+ kenyérpirító és melegszendvicssütő: szívem szerint az esszenciális listába írtam volna, de nem mindenki én.
+ aprítógép: elég két szó: peanut butter.

Egyelőre itt tartunk, én ez alapján a lista alapján vásárolgatok az utóbbi időben.

2013. január 27., vasárnap

Új szerzemények

Ma V-vel voltunk az OBI-ban nézelődni. Úgy indult az egész, hogy menjünk vegyünk kaját elfogyott az olcsó virsli. De hát ha már ott vagyunk nézzünk be az OBI-ba, és vegyünk egy spatulát jelezve, hogy elkezdődik a költözés (az első bútorok már eltűntek a jövőbeni lakásból).
Bementünk, V-t elküldtem a növényrészlegbe, mert kényelmetlenül érzi magát szerszámok közelében, és mire visszaért onnan, sikerült is eljutni a spatulákig. Ott aztán kiválasztottam magamnak, hogy én mivel akarok dolgozni ("Ezt ne, ennek borzalmas a fogása!"), de ha már egyet vettünk, naivan, hogy segíteni fog majd, és nem mereng a sarokban a régi időkről ábrándozva, felvetettem, hogy vegyünk neki is. Neki persze a rossz fogású kellett (őt nem érdekli, ez a legolcsóbb)(Így legalább nem érzek lelkiismeret-furdalást, hogy egy csúcsszuper spaklival a kezemben merengek a szoba sarkában a régi időkről ábrándozva - V).
Na ezután indult be az egész. A sorból kifelé a kesztyűk mellett mentünk el, ahol vettünk egy-egy fehér pamut kesztyűt a különböző munkálatokhoz, és V felvetette, hogy neki nagyon kell egy kesztyű a mosogatáshoz is, ezért vettünk azt is.



Felmentünk "nézelődni" az emeletre is festékeket, amikor is láttuk, hogy lámpa leárazás van, be is szereztünk egyet (az alábbi képen láthatót):

Ehhez kellett égő is, szóval azt is vettünk hármat (találtunk vöröset, azt csak viccből tettük be a kosárba: kuplerájfény a lakásba :) ), és kiválasztottuk a szoba színét is: Jáde
Végül 5000 Ft-ot költöttünk, pedig úgy mentünk be, hogy csak egy 500 Ft-os spatulát akarunk...

2013. január 25., péntek

Hamarosan

Mégsem kell várni március közepéig a költözés elkezdésével, hamarosan elkezdhetjük a munkálatokat. Jövő héten mindkettőnknek vége a vizsgaidőszaknak, utána kezdjük. :)

2013. január 21., hétfő

Lakberendezés

Mikor körvonalazódott a terv, hogy költözünk, és az is megvolt ,hogy hová, elmentem lemértem a lakás/szoba minden részletét, és szereztem egy lakberendező programot (Chief Architect).
A jelenlegi terv így néz ki, csak a meglévő bútorokat felhasználva. (a nemrég beszerzett sarokíróasztal, összeépítéséről V posztot is írt)


A mosogató az egyetlen fix pont, amit nem tudunk saját bútorra kicserélni, szóval az egyetlen dolog amit tudunk csinálni, hogy újrafestjük, lakkozzuk. Plusz helyet majd még konyhaszekrény, és fali polc felfúrásával tudunk csinálni (azért látszik ,hogy kissé behatárolt a terület amivel gazdálkodhatunk), a fűrdőszobához nem nyúlunk, talán azt is újrafestjük ilyesmire: 


De ez még a jövő zenéje, még másfél hónap, hogy el is tudjuk kezdeni a munkálatokat.

2013. január 19., szombat

IKEA bútorok

IKEA: a húsgolyók, a végtelenszer újratölthető üdítők, a hotdog, a nagycsaládok és mellesleg a lapra szerelt bútorok hazája.
Hacsak nincs olyan szerencséd, hogy szíved kiválasztott polcát/asztalát/székét!szekrényét megtalálod csöpp testi hibával, de legalább összeszerelve a FYND részlegen, akkor bizony haza kell cígölni a dobozokat, és otthon próbára tenni párkapcsolatunkat és kreativitásunkat.

Nos, előkészületként elő a pontosságmániás pasival és a mérőszalaggal, és hagyjuk, hogy ketten érvényesüljenek. Így felmérhető a meglévő hely, és hogy mekkora bútor fog beférni, így nem otthon ér a kellemetlen meglepetés, hogy az új szerzemény csak akkor fér bele a meglévő miliőbe, ha ferdén eláll a faltól.



Nulladik lépésként érdemes csekkolni, hogy minden rész stimmel és pöcök mellékelve van. Néha kihagynak valamit, és jobb az elején visszarohanni, mint egy háromlábú asztallal szerencsétlenkedni.

Legeslegelső szabály: ALAPOSAN ÁTOLVASNI AZ ÚTMUTATÓT.
Nem tudom ennél jobban kiemelni, de tényleg. Nem kell menőzni, fejből csinálni vagy improvizálni, feltéve ha szándékunkban áll órákig szórakozni a megfelelő pöckökkel, csavarokkal, fúratokkal és ezek összekombinálásával, esetleg utólag visszabontani valamit, mert el lett nézve.

Nem árt néhány szerszámot kéznél tartani, mint csavarhúzók, fogó és gumikalapács. Persze minden helyettesíthető körömreszelővel, két kis ujjacskánkkal és a saját testsúlyunkkal, ahogy csináltam szinglikoromban, de ha már van egy uracskánk szerszámosládával, ne hagyjuk dolog nélkül.

Az adott bútor összerakása általában kétemberes meló, a második nem csak folyton láb alatt, szuszogó polctartó és csavaradogató lehet, hanem ellenőrző is, hogy tényleg minden terv szerint halad.

Az IKEÁs bútor olyan, mint a jóga: ami nem megy, nem kell erőltetni. Nyilván van valami oka, hogy a csavar nem illik a lyukba, vagy hogy amiknek pontosan illeszkedniük kéne, két centire vannak egymástól. Az erőemberes mutatványokat és a "csakazértisbegyömöszölöm" hozzáállást egy kicsit félre kell tenni és ismételten csekkolni, mert a hiba valószínűleg nem a készülékben van.

Egyébként akármennyi a macera vele, sokkal jobban szeretem és becsülöm azt, amit a két kezemmel csináltam. Meg azt a pillanat, amikor végeztél, végignézel rajta és minden szanaszét van, de néhány értéktelen fadarabból összeállítottál egy hasznos és szép valamit - hát nem semmi.

2013. január 16., szerda

Szerszámok

Készülvén a költözésre az első dolgom volt venni egy könyvet a ház körüli munkákról, hogy V igazi férfinak nézzen, és végre ne az apját kérje meg arra, hogy dugja be a DVD lejátszót. Meg azért elég szánalmas lenne ha minden kis csip-csup dologért őt hívnánk. Szóval mikor egyszer az Alexandrában voltunk körülnéztem ilyen könyvek ügyében, és találtam egy szimpatikusat (meglepően kevés könyv van ilyen témában ott, bár elektronikáról még kevesebb, konkrétan 0, hacsak egy 10.-es Fizika könyvet nem számolunk bele).
A legolcsóbb (és legérthetőbb) az alábbi képen található volt 2900 Ft-ért, és legyűrve a bennem motoszkáló büszke Férfit ( Ez a könyv eredetileg nőknek készült!? ), megvásároltam.


Túllépve a nem csak nőknek feliraton elkezdtem olvasgatni, és fejben elképzeltem mit is fogok tenni majd a lakással (lecserélni a villanykapcsolót, újrafesteni a kötelezően benne maradó bútorokat, az egész lakást, polcokat felfúrni stb.), és nekikezdtem a bevásárlásnak szerszámok terén, abban ugyanis hiányunk van (konkrétan nem volt egy sem)
A legelső dolog a szerszámos láda volt, amit az OBI-ban vettünk, mellé egy sniccer, a Tesco-ban egy csavarhúzókészlet, cserélhető fejű csavarhúzó. Ezekhez kaptam V apjától néhány egyéb eszközt (kalapácsot, meg a kissé rozsdás szerszámokat). Ez történt November környékén, azóta felmerült az igény egy vízmértékre (Tesco vagy OBI, nem emlékszem pontosan), és mérőszalagra (biztosan Tesco). 
Elkezdtem az elektronika hobbit, az ahhoz való kezdőszetben volt a forrasztópáka, a műszerész csavarhúzókészlet, az oldalcsípő, később még egy ónszippantó is (ezek csak azért vannak rajta a képen, mert benne vannak a már megtelt szerszámosládában, ezeken kívül van még pár fakkos doboz ellenállásoknak, tranzisztoroknak és egyéb alkatrészeknek, de azokat nem fotóztam)
Végül nemrég egy Tesco-s akció keretében sikerült venni egy Black & Decker ütvefúrót 9000-ért, aminek nagyon örültem, mert kelleni kellett és így lement egy hétköznapi ütvefúró árára, így nem kellett összezördülni a márkabuzi (V nevez így mert szerintem csak márkás eszközben lehet megbízni hosszú távon, nem hiszek a vettem egy noname műszaki eszközt, és fél év után még nem ment tönkre sikersztorikban), és a zsidó énemnek (mindig megszakad a szívem ha valamire sokat kell költeni, hetek óta csak Tesco virslin élek)


Utoljára pedig a mai napon vettem a legolcsóbb fúrófejkészletet az OBI-ból (2000Ft volt), voltak benne még tiplik is a hátuljában (zsidó én győzelme), és egy fogót a Tesco-ban felfelé kerekítve 400-ért.


Szóval egyelőre itt tart a szerszámbeli készülődés a költözésre (ami várhatóan március közepén kezdődik meg, akkorra lesznek kirámolva a régi bútorok, és lehet elkezdeni ,a parkettázást, és festést).


Helló Világ,
itt D és V.

Röviden rólunk: fiatal pár kézenfogva vág neki az igazi közös életnek, vagyis először csak romantikus filmünk első öt percének, amikor én kertésznadrágban, Uracskám meg kockás ingben, kacagva és festékes nózival festegetünk egy falat pirosra, és aztán lerogyunk és csókolózunk a dobozok között. Utána jön a java, vagyis amikor számlákat fizetünk, magunkra főzünk és olyan kemény döntéseket kell hoznunk, mint melyik mosóport vegyük vagy szükségünk van-e konyhai papírtörlőre.

D képviseli a férfiszekciót, 24 éves programozó/tanuló/kezdő ezermester, aki kevéske szabadidejében (amit nem rabolok el tőle) az xbox játékoknak és a hobbielektronikának él. Sok mindenhez ért, és amihez nem, abból rövid idő alatt kiképzi magát, úgyhogy a legváltozatosabb témákban várhatóak tőle a posztok.

Én pedig V lennék, 20 éves egyetemista, mindenféle káros szokástól és életben hasznos tudástól mentes kislány, akinek ideje felnőni, saját háztartást növeszteni, azt uralni és igazi Jiddische Mamévá válni. Erről az útról fogok közvetíteni, egyszerű receptek, lakáscsinosítás, takarítás, bevásárlás, egyéb tippek képében.

Úgyhogy ezennel a blogot megnyitom, elvágom a képzeletbeli szalagot, hozzávágok egy képzeletbeli pezsgőt, estébéestébé. Én grafomániás vagyok, D pedig tevékeny, úgyhogy hamarosan jelentkezünk.